ULTRABALATON 209km

Amióta 2020-ban csapatban először körbefutottuk a Balatont, azóta motoszkált a gondolat, hogy ezt egyéniben is teljesítsem!

Az utóbbi fél évet ennek tudatos tervezésével és a heti 6 futóedzésnek szenteltem.

A tervezés akkor vált tudatos felkészüléssé amikor Encike kis boszorkányosságával ráérzett erre a bakancslistás versenyre, és a karácsonyfa alatt találtam egy április 23-26. közötti időszakra szóló szálloda vouchert Balatonfüredre!

Az UB fő száma 24-én reggel 7 órakor indul!

Az óriási vállalás teljesítésének segítségére ismét két jó barátomat, Viszokai Istit és Toplenszki Szabit kértem fel. Fantasztikusan felkészült és szakképzett sportolók, akik tudják mire van szükség egy ilyen kihívás alkalmával.

Ezúttal is percre pontosan megtervezett frissítést kaptam amit kompromisszumok nélkül kellett menetrendszerűen bevinni. Még akkor is, amikor már harminc, negyvenedik, sokadik alkalommal kellett ugyanazt az ízt, ugyanazokat frissítéshez kapcsolódó kapszulákat bevenni. Tudják mikor kell csendben mellettem gurulni. Tudják mikor kell úgy bömböltetni a rockzenét, hogy azt a túlparton is hallják. Tudják mikor kell azt mondani, hogy elég a nyavalygásból és futni kell akkor is ha nagyon fáj. Tudnak felvidítani a korábbi közös sztorikkal. Előre gurulnak, hátra mennek, újra terveznek, utat törnek ha sokan vannak előtted.

De az Ő munkájukat is segíteni kell! Encike tökéletes tudatossággal keverte a grammra kimért frissítést. A legfontosabb, hogy mindent be tudjon fogadni a szervezetem. Ne legyen túltöltés és ne legyen hiány sem, mert mindkettő végzetes egy ilyen hosszú távú versenyen. A megbeszélt helyeken és időben ez minden egyes alkalommal ott volt. Vérprofi road-ként szállította a fiúkat ellenőrző pontról ellenőrző pontra az Opel Csősztől kapott mikrobusszal. De nekem akkor volt a legjobb amikor Ő is nyeregbe szállt, és előttem gurult.

A felkészülésemet most is Valu TIbor, a FLOW RUNNING TEAM atlétikai edzője segítette. Évek óta együtt dolgozunk, és remélem még nagyon sokáig így is lesz. Az én ezdéseimnek tervezése számára is kihívás volt, amit feltétel nélküli bizalommal végeztem el hétről-hétre.

Az idei évben rekordszámú, teltházas verseny várt bennünket. Az elmúlt évek tapasztalata, hogy a táv hosszának megfelelően a teljesítések száma is nagy szórást mutat. Általában 40 százalék körüli sikertelenség szokott lenni a versenyen.

1 kör = 209km! Félelmetes kimondani és belegondolni, hogy mindezt futva.

23 óra 13 perc lett a célidő. Elsődleges vágyam és a realitás is az volt, hogy be tudom húzni 24 óra alá ezzel a szervezőktől egy külön kis SUB24-es érmet is lehet kapni elismerésül.

A reggel 7 órai tömegrajtban nagyon sok ismerős volt, 30 kilométerig mindig volt akivel váltottam pár szót. Aztán jött a Varga Pincészet, ahol mindig készül hivatalos fotó is.

A következő cél a táv legnagyobb szintjeinek leküzdése, a Badacsony Római útjának hullámvasutazása egészen Keszthelyig ahol már 70 kilométer volt a hátunk mögött. Na itt rottyant be az idő. Elállt az eddig szinte jólesően fújó szél. Helyette jött a meleg, ami mindenkit megviselt. Jött az első újratervezés, mert több üzemanyagra van szükségem. Erősebb koncentrátum, két sótablettával több óránként, valamint valahogyan hűteni kell. BÁNHÁZI ÁGNES Mesegráfustól kapott jeget kendőbe tekerve a nyakamba kötöttem, továbbá hűtöttem a vénákat is.JAKABA fotográfus azt mondta Ő a nadrágjába teszi, Ő így hűl a legjobban. Na ezt azért nem mertem. Aztán kaptunk tőlünk egy zacskóval is, mert Atti nagyon jó állapotba került és nagyon szépen futott tovább.

Én megrekedtem 110 kilométerig. Nagyon nem bírtam bevenni a frissítést. Émelygés, hányinger, kezdődő lábfáradtság. Gyors konzultáltak a fiúk Tibivel, és abban maradtunk, hogy a 20 percenkénti frissítést máshogy oldjuk meg. Az ital bevitelére 2 percem van, ami közben sétálhatok. Utána ismét futás.

Ahogy kezdettt visszahűlni az idő, Fonyód után azt vettem észre, hogy rendben vagyok! A kicsit hígabb frissítőmet probléma nélkül be tudom fogadni. Nem azt mondom, hogy ízlett, de legalább jólesett. A déli parton dübörgött a rock. Jól éreztem magam, visszagyorsultam.

Cél volt a 150 kilométer, és Siófok ami nagyon hosszú. Majdnem másfél óra amíg érintjük mind a három checkpointját. Szép lassan át is fordult az óra a másnapba.

Itt kis időre matematikust játszottunk. Hogy állok? Meg lehet-e még a SUB24? Mi az átlag tempó amit hoznom kell a teljesítéséhez? Mert itt már nem volt kérdés, hogy én ezt már bőven szintidőn belül teljesíteni fogom.

Következő cél a 180 kilométer, és Balatonfűzfő. Ebben a szakaszban ott a magaspart, ami nem ennyi kilométer után a Himalájának tűnik. Közben már a helyezéseket is figyletük. A hetvenvalahányból felkúsztam a negyvenvalahányadik helyre, ami nem számít ezen a versenyen, de hát én ilyen eredménycentrikus vagyok.

Szépen pörögtek a kilométerek, és Alsóörsnél ránk virradt. Itt már nagyon sok éjszakám kúszott át a hajnalba, de azok mind a motoros találkozókon voltak. Hát itt most mások voltak a körülmények és az érzések!

Nagyon jó állapotban már 6, vagy az alatti tempóval futottam. Az egyéni versenytársak legtöbbje már csak poroszkált. Az utolsó 9 kilométeren még 6 egyénit hagytam magam mögött.

A célba Pistivel és Topival közösen érkeztünk be. Encinek is volt ideje előre gurulni, hogy várjon bennünket és megcsinálja a cél videót és képeket. Tibi is szerencsére odaért, hogy fogadni tudjon!

Az utolsó csipogásnál beleordítottam a reggelbe, hogy VISSZAJÖTTEEEM!

A célterületen felejthetetlen élmény volt átvenni a névre szóló célszalagot, és a SUB24 érmet!

Csipi előttem ért be másfél perccel. Meg is kérdezte, hogy “mi a f*szt keresek én itt ilyenkor? :D”

Megkönnyebbülve megcsináltuk a csapatképeinket, utána ledőltem a babzsákra és kinyújtottam a lábaimat. Majdnem 24 órát vártam erre!

Nagyon sok embernek köszönhetek nagyon sok mindent, hogy ezt végig tudtam csinálni: