Áprilisban kezdtem el Tibivel együtt dolgozni, első sorban azért, hogy gyorsuljak illetve segítsen a bemelegítés terén is, mivel mindig elhanyagoltam.
A célom ebben az évben egy sikeres maraton teljesítése volt. Helyet és időt előre nem tűztem ki és végül a II. Kőkapu Trail lett az a verseny, ahol úgy döntöttem-teljesítem az első maratoni távot.
A felkészülés nem azt mondom, hogy a legjobban ment. Bevallom nem én vagyok a minta diák, de mindig megtettem, ami tőlem telt! Nagyon-nagyon sokat tanultam magamról és arról, hogy mire vagyok képes. Csak hinni kell benne! 
 

A verseny napján esett, és megfordult a fejemben, hogy inkább csak félmaraton futok, de mire oda értem, tudtam, most vagy soha! A hely gyönyörű és a szervezők is kitettek magukért! A verseny számomra egy hullámvasút volt, de végig bírtam, kevés sétával. Ami nálam fontos, hogy akartam és fejben is nagyon koncentrált voltak. A rajt után nem sokkal, utolsó lettem, de nem bántam! Elterveztem egy időt, amit tartani akartam, és ment. Nem volt mélypont, végig jól éreztem magam, és amire büszke vagyok, az, hogy az emelkedők 80%- át futottam, ami nagyban köszönhető a résztávos futásnak (én valahogy mindig bele zavarodok a résztávos edzésbe, vagy fordítva csinálom, vagy az időt nézem be).  

Végig utolsó voltam, a frissítő pontok voltak a “ mérföldkövek”, mert tudtam, ha egyet elhagyok már közelebb és közelebb leszek a célhoz. Az utolsó frissítő pontnál sikerült előznöm, és valahogy a 40 km- nél jött egy kis megingás, de bele ordítottam az erdőbe és mentem tovább, mert azért jöttem, hogy megcsináljam! És sikerült! Utolsó előtti lettem, de megcsináltam, megcsináltuk, mert ez nélküled(edző) és a csoport nélkül nem ment volna! Jó látni, hogy segítik és támogatják egymást a futók és ez ad egy pluszt, amitől jobb akarsz lenni! 
 

Köszönöm, és nincs megállás! Az idei év meg hátra van és lassan itt 2024 is!