Van, aki alkalmazza van olyan, aki soha nem végzett nyújtó hatású gyakorlatokat és olyan is van, aki csinálja, de nem a megfelelő időben a megfelelő fajtáját.
Mindenesetre ma elképzelhetetlen lenne számomra az, hogy edzés előtt, valamint edzés után ne alkalmazzam. 

Az angol „stretching” szóból származik, nemcsak az izmok, hanem az ízületek és a gerinc megnyújtását is értjük alatta.
A nyújtás, mint edzési módszer hivatalosan a 90-es években került a köztudatba az aerobikhullámmal együtt.
A profi sportban a nyújtás az erősítő és az állóképességet fokozó edzések mellett már rég hozzátartozik a kötelező programhoz.
A nyújtás nemcsak olyan fizikai edzés, melynek célja az izomzat megnyújtása és az ízületek mobilizálása, hanem mentálisan is ellazít, és elősegíti a belső kiegyensúlyozottság megteremtését. Nincs teljesítménykényszer, és személyre szabottan alkalmazható.
Korábban az izom nyújtása hirtelen rántást vagy erőszakos hajlítást jelentett, míg a fájdalom elviselhetetlenné nem vált. Az elavult módszerrel szemben azonban a ma gyakorolt kíméletes nyújtás jótékony hatással van a szervezetre és a teljesítményre egyaránt.

Néhány jótékony hatása a nyújtásnak:
- Jobb testtartás
- Az öregedési folyamatok lelassulása
- Sérülések megelőzése
- Jó közérzet testileg, lelkileg
- Javítja a sportteljesítményt
- Fokozza a hajlékonyságot
- Serkenti az anyagcsere funkciókat
- Új testtudatot ébreszt
- Fitté, feszessé és egészségessé teszi a testet

A nyújtáson belül is nagyon sokféle nyújtótechnika létezik:
- Aktív
- Passzív
- Dinamikus
- Statikus
- Feszítő-lazító

Amit mi a futás során leggyakrabban használni szoktunk: a dinamikus és a statikus nyújtás.

A dinamikus nyújtás kiválóan alkalmas sportolás előtt, amikor felkészülünk a mozgásra.
A statikus módszer pedig az edzés végén, a sportolást követő nyújtásnál alkalmazható.
A dinamikus nyújtás azt jelenti, hogy kontrollált rugózással vagy billentéssel lassan óvatosan lépjük át az izom normál mozgásterjedelmét anélkül, hogy fájdalmat éreznénk. Egy bizonyos izomcsoport nyújtásakor egy másik izomcsoportot erősítünk. Az izomzaton belül ugyanakkor javul a koordináció is.

Statikus nyújtásnál az izmokat lassú mozdulatokkal maximális nyújtási pozícióba visszük, anélkül, hogy fájdalmat éreznénk. Maradjunk ebben a pozícióban körülbelül 20-0 másodpercig, míg az izomban nem érzékelhető az ellazulás érzése (ez egyénenként változik) Végül lassan hagyjuk el ezt a pozíciót. Ha óvatos és folyamatos nyújtással elérjük a mozgásterjedelem határát, ott valóban ajánlott kivárni a 30 másodpercet. Az izomrostokban lévő izomorsók hozzászoknak az új helyzethez és megnyúlnak. Ezért egy adott nyújtópozícióban a feszülés érzése idővel csökken.