Páll Csilla idén harmadszor futotta körbe a Tisza-tavat egyedül egy soft kulaccsal a kezében, kísérő nélkül.
Ezek után megkértem, hogy írja le érzéseit, tapasztalatait a futásról. Nagyon mély tartalma és mondanivalója van az írásának.
"A futásról általában avagy újra lefutottam magam.
Miért futok? Mikor miért, lehetek boldog vagy boldogtalan?
Nekem a futás az élet leképezése. Megyek egy úton, nem tudom hol lesz vége, mi vár még rám.
Viszem az emlékeket, tapasztalásokat, égi s földi szeretteimet. Sáfárkodom az erőmmel, kitolom a határaimat, megélem a pillanatot.
Egyedül futok, néha megbántanak, de bátorítanak, szurkolnak is, aminek pont olyan a hatása, mint mikor a melegben a frissítőponton magamra löttyintek egy kis vizet. Feltölt, üdít, kapaszkodót és reményt ad.
Holtpont, nehézség? Ezzel máshol is találkoztam már, kemény. De megyek, tovább,
tovább…
Mindkét láb a föld felett, egy másik dimenzióban vagyok. Célba értem.
A tegnap eredménye ugyan hamar elillan, de tartást ad a holnapokhoz.
S ha ezt kibírtam, mástól sem kell megFUTamodjak."
Köszönjük, hogy megosztottad velünk ezeket a nagyon értékes gondolatokat. A képek és a sorok magukért beszélnek. További sikereket kívánunk köztünk!
-
Flow Running Team