A beszámolóját változatlanuk közöljük.

 

Nem adta könnyen magát…

Tavaly februárban döntöttem el, hogy én bizony le akarom futni a maratont, amíg 42 éves vagyok. Meg is kerestem Tibor Valu-t, hogy szerinte mennyi esély van arra, hogy kipréselje belőlem ezt a távot 14-15 hónap alatt, gyakorlatilag a nulláról indulva. Tőle nem meglepő módom azt mondta, hogy csináljuk! Több, mint 200 edzés és csaknem 2000 lefutott km után végre eljött a nagy nap, 2023 április 15, Balatonfüred. Azt hiszem sokáig emlékezni fogok erre a dátumra. Az utóbbi 3-4 hét nem alakult a legjobban a felkészülés szempontjából… törvényszerű, hogy ilyenkor jön elő minden kisebb-nagyobb fájdalom. Olyannyira, hogy felmerült bennem a kérdés a sikeres teljesítést illetően. Ezt az állapotot csak tetézte az időjárás előrejelzés, miszerint a verseny ideje alatt 100% a csapadék valószínűsége. Napsütéses verseny szerepelt az elképzeléseimben, ehhez képest 6-7 fok, eső és szél várt a parton… Valahogy a bemelegítés alatt sem fáztam kevésbé, az első futólépések is kellemetlenül estek. Aztán valahogy az idő is jobb lett, az eső is elállt, fájdalmaim sem voltak, így kénytelen voltam elkezdeni élvezni a futást. 32 km-ig kiváló volt minden, 5:25-ös ezreket futottam átlagban. Sokszor, sok futótól hallottam már, hogy a maraton 32 km-nél kezdődik. Nos, hihetetlen, de tényleg ott kezdődik.Kezdett fogyni a power, csökkent a tempó, amit igen nehezen éltem meg… viszont ilyenkor van szükség a sokat emlegetett, nehéz edzéseken szerzett mentális erőre. Persze gyorsabb nem lettem, de sikerült 4 órán belül teljesíteni az első maratonomat, amit azért titkon reméltem. 3:56:36 lett egészen pontosan, ami 60 férfi indulóból a 22. helyet jelenti. Külön korcsoportok nem voltak, de nagy megtiszteltetés volt két kedves rokonom, István Hegedűs és Zoltán Lakatos társaságában egy versenyen futni.

Nem mondom, hogy elfáradtam a verseny után, de két mentős is odajött hozzám, amikor megláttak lecsukott szemmel remegve egy padon fekve.

Ehhez képest, csak hogy teljes legyen a nap és ha már a környéken vagyok, Michael W. Smith koncertjével zártam az élményeket a Veszprém Arénában.

Összeségében nagyon boldog vagyok, hogy teljesítőképességem határait súrolva ilyen életreszóló élményben volt részem és, hogy végre én is maratonista lettem. Nagyon köszönöm a profi, személyre szabott edzéstervet Valu Tibinek, nélküled nem ment volna! Valamint a családomnak, hogy nemcsak elviselték, hanem támogató közreműködői is voltak ennek a folyamatnak. Illetve mindenkinek, aki bármilyen formában hozzájárult a végeredményhez. Köszönöm!

Hatalmas Gratuláció Petya!

Büszkék vagyunk rád!

Ha te is szeretnéd feszegetni a határaidat és terveidben szerepel, hogy félmaratonista, maratonista leszel, akkor nincs más tennivalód csak írj nekünk!