Rubóczki Béla maratoni versenybeszámolója következik!

Az ötödik maraton. Az ötödik elem. Lilu.

Vasárnap a 41. SPAR Budapest Maratonon ötödször is célba értem: 42,195 km, 4 óra 33 perc 3 másodperc.

Reggel még nevet kerestem az új cipőmnek. Lilu lett, Az ötödik elem után – az ötödik maratonomhoz éppen illik. Rögtön egy teljes maratonnal indult a közös történetünk. 

Ha ebből életvezetési tanácsot kellene kerekítenem, azt mondanám: a maratoni távot tisztelni kell. Az első maratonomra fél évet készültem, szakember segítségével. Most is megvolt az edző, megvolt a terv, és az akaratban sem volt hiány. Már csak a heti három-négy edzésből nem kellett volna kettőt kihagynom a verseny előtti két hónapban… 

Szóval az én felkészülési módszeremet senki ne másolja! Az edzői terv azért van, hogy betartsuk. Ezt most magamnak is mondom. 

A versenyre egyértelmű feladatot kaptam: fussak 42,2 kilométert, legfeljebb 155-ös pulzussal. A Garmin riasztását azért 140 és 170 közé állítottam, nehogy folyton beleszóljon a fülemben, ha a művészi szabadságom mást diktálna. Elismerem: ez a beállítás már nem az edzői utasítás pontos leképezése volt. 

A célban mégis megmaradt a mosoly. Ebben szerepe volt annak a nagyjából 23 perc sétának is, amely főként a frissítőasztalok körül gyűlt össze. Harminc kilométer után az ember egészen más szemmel néz egy pohár kólára vagy egy darab banánra: valódi kincs! Volt víz, izotóniás ital, kóla, sótabletta, banán, citrom – és újabb lendület a következő kilométerekhez.

Az utóbbi két hónapban vitaminokat is szedtem, de hogy pontosan mi mennyit tett hozzá, azt nem tudom. Azt igen, hogy görcsök nélkül, mosolyogva értem célba.

Köszönöm az edzőmnek a felkészítést, az útmutatást és a türelmet – az utóbbira velem néha külön szükség van. 

Ötödször a nyakamban egy maratoni érem. Jó érzés ezt leírni. 
Megcsináltam. 

Bélával 250. hete dolgozunk együtt. A legrégebbi flows tagok egyike, akire nagyon büszkék vagyunk!
Gratulálunk!