A szeptember végén történt első félmaratonom után azt terveztem, hogy futok még egy rövidebb távot idén, amolyan szezonzáró versenyt. A napkori András napi versenyt szerettem volna megcélozni, de mivel az elmarad idén, ezért Tibivel egyeztetve esett a választás az I. Globus Mozaik Med futónapra, amit a Vekeri-tónál rendeztek. Itt a 10 km-es távra (10,8 km) neveztem, ami 4 teljes kört jelentett a tó körül. Bár én előzetesen azt gondoltam, hogy egy kis laza, levezető futást csinálok majd, de Tibi felvetette, hogy ha a Nyíregyházi Futófesztiválon augusztusban 5:07 /km tempót futottam, akkor mi lenne ha megcéloznánk egy ennél gyorsabb tempót ezen a versenyen? Rábólintottam és egyből azt forgattam a fejemben, hogy jó lenne 50 percen belül futni a 10 km-t. Szóval fejben erre készítettem magam már a megelőző edzéseken és napokban is.

A verseny napján csodálatos idő és megfelelő körülmények vártak. Számomra meglepően sok induló volt. Komoly szervezés mellett folytak a programok és a versenyek. A rendezvény egyik fő célja az emlőrák elleni küzdelemre való felhívás volt. Külön jótékonysági futamot is indítottak. Megmondom őszintén, hogy a körülöttem folyó eseményekre nem annyira tudtam figyelni, mert csak arra koncentráltam, hogy 5 perc alatti kilométereket fussak. Nagyon alaposan bemelegítettem (ennyire még talán egy verseny előtt sem), és elszántan álltam rajthoz. Igazából túl nagy taktikám nem volt a versenyre csak az, hogy fussak ahogy bírok persze azért figyelve arra, hogy 10 km-re kell beosztani az erőmet. Ennek ellenére az első 3 km-t eléggé megtoltam 4:40-4:50 körüli tempóval. Ezután éreztem, hogy ez kicsit sok lesz és visszább vettem. A következő 3 km 5:01-es lett. Ekkorra viszont már eléggé kezdtek fogyni a tartalékaim. Egy rövid időre meg is ingott a hitem, hogy ezt én fogom-e bírni a végéig ilyen tempóban. Szóval innen jött a küzdelmes rész. A 7. és 8. km csak 5:02 illetve 5:06-ra sikerült. Tudtam, hogy ha nem történik valami, akkor le fogok lassulni és nem lesz meg az 50 percen belüli 10 km. Minden mentális és fizikális rejtett tartalékomat és egy energiazselét is be kellett vetnem, de végül sikerült gyorsulnom még picit az utolsó 2 km-en, ezeket 4:55 és 4:51-re tudtam hozni, így végül 49:23 alatt lett meg a 10 km. Nem is kell mondanom talán mekkora öröm volt ez számomra.  Az utolsó 800 m-t már úgy futottam, hogy lesz, ami lesz, amiért jöttem már megvan. Kicsit lassítottam is, de aztán kb. 3-400 m-rel a vége előtt valaki előzni akart, de bennem még dolgozott az adrenalin, ezért nem tudtam elengedni és egy mini versenyt rendeztünk még a végére, amit szintén megnyertem és valószínű ennek köszönhetően a teljes távot 5 perc alatti tempóra hoztam. A vége 4:57 /km-es átlag lett. Ez sokkal, de sokkal küzdelmesebb volt, mint augusztusban az 5:07-es átlag, amit ráadásul úgy futottam, hogy nem adtam ki magamból mindent, mert csak felkészítő verseny volt. De hát tudjuk, hogy minden verseny más, a forma is mindig változik, és 2 héttel azelőtt futottam a félmaratont, ami lehet még valamilyen szinten éreztette hatását. Összességében pozitív lett a vége, de nagyon meg kellett küzdeni érte. Hibáztam is egy dolgot, amiből tanultam. Szerintem túl keveset reggeliztem és túl sok idő telt el az étkezés és a verseny között. Az energiazselét már a verseny előtt el kellett volna fogyasztanom. De hát ez van, mindig tanul az ember valamit. 

A forma nem ide volt kihegyezve, de Daninak sikerült így is, új 10 km-es PB-t futnia! 

Büszkék vagyunk rád!