Edittel 73 hete dolgozunk együtt személyre szabott edzésterv alapján.

Élete leghosszabb távját teljesítette a hétvégén, ami brutál jól sikerült!

A beszámolóját itt olvashatjátok a Coveris - Bács Kiskun Ultra 50 mérföldes ( kb. 80 km) távjáról:

Sosem futottam még 60 km fölötti távot, csak magamat legyőzni és teljesítési szándékkal indultam a versenyen. Ehelyett életem első kupáját (ami egyébként a legeslegszebb, amit eddig valaha láttam ) vehettem át női 3. helyezettként.

Egy fantasztikus hangulatú és szervezésű versenyen vehettem részt, melyért hálás köszönet Attila Pozderka -nak és Kelemen Anettnek (FutAnett) ahol életem egyik legnagyobb megmérettetését vihettem véghez, mert még sosem futottam ilyen hosszú távot.

50 mérföld (kb. 80 km)… Még kimondani is sok…. Még autóval is sok….. Hogy lehet ennyit funi? Nos ezt szerettem volna megtudni ezen a versenyen. Célom nem volt, csak annyi, hogy épségben beérjek, lehetőleg szintidőn belül.

Hála az égnek a pénteki vihar eltűntette a tikkasztó meleget és viszonylag kellemes időben rajtoltunk reggel. Aztán persze napközben jól jött a jég a frissítőpontokon, mert kisütött a nap és délutánra már igencsak meleg lett….. Ittam a vizet, ettem a géleket, a gumicukrot a sótablettát, jól működött minden. Haladtam szépen, ahogy a pulzusom engedte. Mondhatni 60 km-ig tök jól voltam. 60 és 65 közt kezdtem el érezni, hogy én bizony irtó fáradt vagyok, ez a szakasz volt a legnehezebb számomra, de mélypontnak nem mondanám, mert egyszer sem jutott az eszembe, hogy „mi a francot keresek én itt”.

Aztán ez a nehézség elmúlt, majd 72 km körül jött újra vissza ez az érzet. Ott már jóval lassabban tudtam csak haladni, bőven 7 fölötti volt a tempó, de az stabil, nem sétáltam, haladtam futómozgásban ahogy tudtam. Nem érdekelt milyen a tempó, az már ilyenkor mindegy is, csak fogyjanak a méterek és valamikor beérjek.

Ezt a versenyt is megkönnyeztem kb. 75km-nél. Talán ott hittem el, hogy meg tudom csinálni…..? Nem, akkor hittem el, amikor a kezemben volt a szalag. Itt már nem pityeregtem, hanem vigyorogtam örömömben. Annyira jó volt kezembe venni a szalagot, tudtam, hogy onnan már csak pár méter és bent vagyok a célban. Meg is jegyezte a szpíker, hogy széles mosollyal az arcomon értem be (mondjuk ki, kiestem a számon, mint szoktam ).

Életreszóló élmény volt ez a verseny számomra. Borzasztó nagy hálával tartozom Valu Tibornak, hogy felkészített erre a versenyre és a Mozaik Med-nek, hogy szurkoltak nekem és küldték az energiákat.

Eszméletlen volt!!!

Hihetetlenül büszkék vagyunk rád Edit! Gratulálunk!